Túl a Karácsony egyszerre meghitt és egyetemes ünnepnapjain, túl az évbúcsúztató zajos vidámságán, mit reméljünk vajon a minap elkezdődött 2014-es esztendőtől?
Ami a KTI-it illeti, mi a megfontolt újrakezdésben reménykedünk, pontosan tudva azt, mi az, ami folytatásra méltó, s mi az, amiben nemcsak kívánatosnak, hanem szükségszerűnek, sőt elodázhatatlannak érezzük a változtatást.Nem akarjuk, hogy négy millió szegény honfitársunkból ebben az évben akárcsak négymillió egy honfitársunk legyen!
Megállítani, visszafordítani az elszegényedés folyamatát – ez a 2014-es legfontosabb társadalmi kihívása! A politikai versengésnek ezt a feladványt kell megoldania, erre kellene megtalálnunk végre a lehető legjobb választ! A KTI minden olyan társadalmi és politikai erővel kész a partneri viszonyra, amely ezt a célt követi és hitelt érdemlően cselekszik is érte. Csak ez biztosíthatja a demokráciát, mert a mindenkit megillető egzisztenciális méltóság, a társadalmi igazságosság a demokrácia legerősebb fundamentuma.Nem akarjuk, hogy a politikai versengésnek a gyűlölködés maradjon a meghatározó szólama!
Ebből elég volt, ez nem vezetett semmire! A demokratikus versengés nem afféle zéró- összegű játszma, ahol az egyik fél visz mindent! A demokratikus versengés résztvevőinek közös célja is van, illetve kellene, hogy legyen! Nevezhetjük ezt nemzeti minimumnak - én inkább nemzeti szolidaritásnak nevezem. Ha erről megfeledkezünk, ezzel nem az ellenfelet, hanem az egész nemzetet gyengítjük. Persze nem vagyok naiv: 2014 első pár hónapja a kampányról szól majd, aligha a nemzeti szolidaritásról.
De bármi legyen is a tavaszi eredmény, a győztes is veszíthet, ha ezeket az üzeneteket nem érti meg!