A kishantosi eset túlmutat önmagán. Jól példázza, hol tart ma nálunk a fenntartható fejlődés ügye, mennyire vétetik nálunk komolyan a fenntartható fejlődés gondolata.
Ne kerteljünk: szinte semennyire. Ha a magyar öko-gazdaság egyik fellegvárának számító kishantosi földeket csakúgy át lehet passzolni az ökológiai szempontokra érzéketleneknek, akkor nagy a baj. Akkor is nagy, ha mindez állami földpályázat segítségével, azaz fölöttébb hivatalosan történik. Sőt akkor nagy csak igazán. Még pontosabban: ettől nagy csak igazán.
Mert azt jelenti ez, hogy közös jövőnk, gyerekeink és unokáink életesélye folyton alárendelődik a mai és a mindenkori „magasabb” szempontoknak, amelyek persze mindig politikai és gazdasági szempontok, hiszen épp ettől lesznek úgymond „magasabbak”. Azt szeretném, ha mindannyiunkban tudatosulna, hogy Kishantos nem csak a kishantosiak ügye.
Azt szeretném, ha olvasva erről, mindenki elgondolkodna a fenntarthatóság követelményein. Ha pontos mérlegre tenné, mi a fontos, mi a fontosabb, és mi a legfontosabb, s persze azt is, hogy mi nem… 1968-ban, negyvenöt éve alakult meg a Római Klub, amely először kiáltott farkast, elemezve a korlátlan önzőségen alapuló civilizációnk problémáit.
1972-ben tették közzé a Meadows-házaspár híres könyvét „ A növekedés határait”. Javaslom, karácsonyra küldjük el ezt a könyvet ajándékba a „magasabb szempontok” szerint döntögető politikusoknak!
