Az „atom”-tól mindenki fél, hiszen először sosem látott pusztító eszközként, atombombaként találkozott vele az emberiség. Csakhogy az „atom”, mint minden emberi felfedezés, használható erre is, arra is. Nemcsak pusztító, hanem békés energiát is lehet teremteni vele.

Az atombombát Manhattan-terv tudósai készítették, mégis egészen Londonig az 1934-es esztendőig nyúlik vissza, amikor is Szilárd Leó beadta szabadalmi kérvényét a nukleáris energia felhasználására.

Tudatában vagyunk annak, hogy energia-szegény országként, hazánknak szüksége van az atomenergiára. Személy szerint 2008-ban ( 40/2008. (IV.17.) Országgyűlési határozatban.) azt az álláspontot képviseltem, hogy az akkori kormány kezdje meg az új erőművekre vonatkozó döntés-előkészítő munkát. Már akkor is kihangsúlyoztam, hogy minden döntést alapos szakmai, környezetvédelmi és társadalmi hatástanulmányoknak kell megelőznie. Ezt nem lehet megspórolni ma sem és a telepítésre, az erőmű típusára vonatkozó javaslatait csak ezek megfontolt figyelembevételével terjesztheti az Országgyűlés elé a kormány.

Ennek ellenére ma mégis mit látunk a paksi bővítés kapcsán” atombombaként” berobbanó politikai vitákban?

Azt, hogy azok a pártok, amelyek pro és kontra hadakoznak az ügyben, nem tartották be az említett OGY határozatot. Sem az, aki most a bővítés mellett érvel, sem az, aki most éppen ellene van. Elmaradtak a szakmai viták a lehetséges alternatívákról, nem készültek el a hatástanulmányok, így aztán a már megszületett kormánydöntésnek nincs valódi, széleskörű megalapozottsága.

Megint elmulasztottak egy alkalmat, hogy a nemzet egészének jelenét, jövőjét komolyan érintő kérdésben szakmai és társadalmi konszenzus alakuljon ki. Megint a pillanatnak, a kampánylogikának rendeltték alá nagyratörő politikai érdekeiket a nagy pártok.

Ez nagy hiba!